Először önsegítő csoportoknál, illetve krízisintervenciós osztályon dolgozóknál figyelték meg a jelenséget, de azután egyre több egészségügyi és szociális ellátásban dolgozó szakembernél is felfedezték a tüneteket. A további vizsgálatok megerősítették, hogy nem csak a segítő szakmában dolgozók vannak ennek a veszélynek kitéve, de a pedagógusok, jogászok, rendőrök is. Ahogy a kutatások egyre szélesebb populációból vették a mintát kiderült, több különböző területen dolgozót is érinthet a kiégés.
A legveszélyeztetettebbek
- Ápolók (főleg krónikus osztályon dolgozók, illetve a haldoklókat gondozók)
- Orvosok
- Pszichiáterek
- Pedagógusok/oktatók
- Pszichológusok
- Lelkészek
- Szociális munkások
- Könyvtárosok
- Rendőrök
- Rendszergazda – informatikusok
- Programozók
- Felsővezetői munkakörben dolgozók
- Ügyfélszolgálati munkakörben dolgozók
- Pénzügyi tanácsadók
- Politikusok
- Médiában dolgozók
- Jelnyelvi tolmácsok
- Pénzváltóban dolgozók
A szindróma tünetei
- Tartós fáradtság, kimerülés, amely megfelelő alvással és pihenéssel sem szüntethető meg.
- A folyamatos megfelelési vágy.
- A saját szükségletek háttérbe szorítása.
- Önfeláldozás
- Fokozott érzékenység, amely intoleranciával társul.
- Alacsony önértékelés.
- Egyre romló személyközi kapcsolatok.
- Közösségtől való visszahúzódás
- Belső üresség, reménytelenség (depressziós tünetek).
- Az empátiás készség csökkenő szintje.
- Munkateljesítmény csökkenése.
Kiégés okai
Az elsődleges ok az elismerés és visszajelzés hiánya. Ez megnyilvánul mind anyagi juttatásban, mind az erkölcsi elismerés elmaradásában.
A kiváltó okok közt szerepel még a hosszú munkaidő, amely közben folyamatos a magas igénybevétel és felelősség.
Gyakori okként tapasztalható még a karrier hiánya (korlátozott előremenetel) és az alacsony intézményi támogatás. Ott, ahol nincs lehetősége a vezetőségnek motiválni a dolgozót, még inkább előfordul a kiégés.
Az egyedül dolgozók még nagyobb veszélynek vannak kitéve, amennyiben nem tudnak gondoskodni megfelelő szakmai tapasztalat cseréről, illetve szupervízióról. Ezt nehezíti, hogy amennyiben az intézmény, ahol a szakember dolgozik, nem nyújt ilyen lehetőséget, akkor csak pénzért tud a dolgozó igénybe venni ilyen szolgáltatásokat. Ez a gyakori alacsony anyagi elismerés miatt nehezített.
A kiégési szindróma kialakulásában, mint minden más tünet együttes esetén, különlegesen fontos szerepet játszik az egyén személyisége és pszichés immunrendszere.
A Kiégési szindróma stádiumai
- Idealizáció: emelkedett teljesítőképesség és felelősségvállalás.
- Realizmus: reális képet alkot az egyén önmagáról, a képességeiről és lehetőségeiről.
- Stagnálás: a munka már nem öröm, inkább csak rutin tevékenység. A motiváció elkezd csökkenni.
- Frusztráció: A folyamatos elismerés nélküli megfeszített és felelősségteljes munka miatt az egyén egyre feszültebb és ingerlékenyebb lesz.
- Apátia: már a magánéletre is kihat a szindróma, ott sem talál szinte semmi örömet. Gyakori ilyenkor a pályaelhagyás.
A kiégés bármelyik fázisban megállítható és visszafordítható folyamat. Amennyiben azonban a folyamat befejeződik, és a szakember elér az apátia fázisába, ott már súlyos következményekkel kell számolni, és a kezelés is problémásabb. Az utolsó stádiumban a pálya elhagyása mellett előfordulhat függő szerhasználat vagy akár öngyilkosság is.
