A pszichológussal való beszélgetés hangulatára és módjára általában csak következtetni tud az, aki még nem volt ilyen beszélgetésen. Legtöbben az orvossal való kapcsolathoz vagy egy baráti vagy legalábbis ahhoz hasonló kapcsolatnak képzelik el. Nézzük meg először, hogy vajon miben különbözik ezektől a segítő beszélgetés.
Baráti kapcsolat
A baráti kapcsolattól az különbözteti meg első sorban, hogy ez egy professzionális kapcsolat, amely egy meghatározott cél érdekében jön létre. Bármi történik is az egyes ülések alkalmával, a cél mindig a pszichológus szeme előtt lebeg, világító toronyként jelezve az irányt.
Abban is különbözik, hogy ennek a kapcsolatnak világos keretei és szabályai vannak, amelyet az első interjú után (amely 1-3 ülés általában) egyértelműen tisztáznak is a felek. Ezek a mindkét fél számára elfogadott keretek és szabályok segítenek abban, hogy a pszichológus és kliens között ne alakuljon ki semmilyen magán személyes kapcsolat vagy függőség.
A harmadik nagy különbség, hogy ehhez a fajta beszélgetéshez mindig hozzátartozik, sőt az egyik legfontosabb eleme az érzelmek gyakori monitorozása és visszajelzése. Ez teszi lehetővé, hogy a kliens jobban megértse a saját élettörténetét, és kapcsolatainak alakulását.
Orvosi kapcsolat
Az orvosi kapcsolathoz képest a legfontosabb különbség, hogy a pszichológussal partneri kapcsolatban van a kliens, nem tekintélyelvű orvos-beteg kapcsolatban. Ez a fajta partnerség jelzi, hogy a pszichológusnál nincs ott a „tuti” válasz, hogy mit kell tenni vagy nem tenni ahhoz, hogy a kliens élete megváltozzon. Sokkal inkább egy közös munkáról van szó, amelyben a kliens a saját életének a szakértője, a pszichológus az emberi érzelmek, gondolatok és kapcsolatok szakértője; így ez a két szakember dolgozik egy közös cél érdekében.
Az orvosi kapcsolat általában személytelen, gyors és rövid találkozások keretében zajlik. Egy idő után természetesen elkerülhetetlen, hogy személyesebbé váljanak a találkozások, de legtöbbször nem érik el azt a mély és mindig személyes együttműködést, ami egy pszichológus-kliens találkozásnak az alapja.
A következő különbség a felelősség kérdése. Míg a szomatikus gyógyászatban a felelősség legnagyobb része az orvosé, a betegnek tulajdonképpen „csak” engedelmeskednie kell, addig a pszichológussal való munkában a felelősség közös, sőt nagyjából 51%-ban inkább a klienssé. Ez úgy tűnhet, mintha a pszichológus kihúzná magát a felelősség alól, azonban ezt érdemes inkább úgy tekinteni, hogy minden kliens annyit tud kivenni egy segítő beszélgetésből, amennyit beletesz.
Végül fontosnak érzem még megemlíteni a felhasznált információkban rejlő különbséget. Míg az orvosok objektív információkkal dolgoznak, amelyek mérhetők, láthatók vagy hallhatók, addig a pszichológus objektív, szubjektív és a beszélgetés során megfigyelt viselkedéses és közösen átélt érzelmi, úgy nevezett szcénikus információkat is felhasznál.
Pszichológusi kapcsolat
Milyen akkor hát a pszichológusi kapcsolat?
Az egyes ülések alkalmával két személyiség találkozik. A kliens épp úgy betekintést nyer a pszichológus személyiségébe (nem az élettörténetébe), ahogyan az fordítva történik. Ettől válik a találkozás egyedi, mély, segítő kapcsolattá.
Ebben a mély kapcsolatban azután közösen megismerik a viselkedési sémákat, kapcsolati mintákat, előfeltevéseket, és a partneri munka során az ezekhez kapcsolódó jelentésadásokat. Ezek alapján válik lehetővé, hogy kliens egy sokkal színesebb, részletgazdagabb képet kapjon a saját életéről, amelybe azután integrálni tudja a pszichológus tudását, illetve a saját vágyait és elképzeléseit. A pszichológussal való találkozás ezért egyedi és személyiségformáló.
Továbbá lehetővé válik az, hogy a kliens meglássa a saját személyiségét, a pszichológus személyiségének tükrében őszintén, egészben. Érdekes, élmény dús, megrendítő és legtöbbször elgondolkodtató találkozás ez önmagunkkal, amely azonban megnyitja a kaput a változás felé.
Bízom benne, hogy ez a rövid cikk segít dönteni azoknak, akik már egy ideje vagy talán régóta foglalkoznak a gondolattal, hogy érdemes-e pszichológushoz fordulniuk a problémájukkal. És talán azokra a kérdésekre is segít választ kapni, hogy „mit tudhat egy idegen az életemről? … majd ő mondja meg, mit tegyek?”
