Úgy gondolom, ha egyszer ilyen gyakori jelenségről van szó, érdemes egy keveset beszélni arról, milyen típusú fejfájások léteznek, illetve mekkora ezeknek az előfordulási valószínűsége.

A krónikus fejfájás osztályozásához az IHS (International Headache Society) rendszerét szokás használni.

Az IHS rendszere négy szintű (négy számjegyből álló diagnosztikai kódot használ), amelyből az általános orvosi praxisban jellemezően az első két számjegyet használják.

Az első szinten három nagyobb csoport különíthető el: primer fejfájás (migrén, tenziós fejfájás, klaszter fejfájás, egyéb), szekunder fejfájás (fej és/vagy nyak trauma következtében fellépő fejfájás, fertőzés okozta fejfájás etc.), valamint cranialis neuralgiák és egyéb fejfájások.

A második szinten az egyes fejfájások specifikus formáját határozzák meg, mint amilyen az aura vagy aura nélküli migrén, az epizódikus tenziós fejfájás vagy a paroxysmalis hemicrania.

A harmadik és negyedik szint specifikációját a specialisták és fejfájás centrumok használják, a lehető legpontosabb diagnózis és kezelés céljára.

A fejfájások diagnózisa komoly nehézséget állít a szakemberek elé, mert nincsenek egyértelműen mérhető objektív jelek és markerek az egyes fejfájástípusokhoz. Ezért a diagnózisok legfőképp szubjektív beszámolón és az adott orvos értékelésén múlik. Az egyetlen „arany sztenderd”, amivel a fejfájás a legpontosabban meghatározható, az például az ICHD-II klasszifikáció alkalmazása neurológus szakorvos által, aki interjúval és kivizsgálással adja meg a diagnózist. Ez az „arany sztenderd” azonban nem mindig alkalmazható a neurológusok korlátozott számát és a krónikus fejfájás előfordulását figyelembe véve.

A krónikus fejfájás prevalenciája

Stovner és munkatársai 35 különböző tanulmány adatait elemezték. Ezek alapján azt találták, hogy a fejfájás (különbséget nem téve a tenziós típusú fejfájás és a migrén között) pont prevalenciája Európában 53%, míg az egész életre vetített előfordulás valószínűsége 72%.

Ez annyit jelent, hogy a kutatás időpontjában a vizsgált személyek 53%-a számolt be valamilyen típusú fejfájásról. Az előfordulás valószínűsége pedig azt jelenti, hogy a teljes lakosság 72%-a az élete folyamán hosszabb vagy rövidebb ideig szenvedni fog fejfájástól.

Nézzük egy kicsit részletesebben.

A vizsgálat idején a nők 62%-a, míg a férfiak 46%-a számolt be valamilyen fejfájásról.

A legnagyobb különbség a két nem esetén a migrén előfordulásában mutatkozott. Aktuálisan a nők 18%-a panaszkodott migrénre, míg a férfiak 7%-a. A migrén előfordulási valószínűsége az élet során nők esetén 24%, férfiak esetén 12%.

Szerencsére a krónikus fejfájás, amely annyit jelent, hogy a fejfájás egy hónapban átlagosan több mint 15 napig tart, viszonylag ritka. Nők esetén az egész életre vetített előfordulás valószínűsége 6,1%, míg férfiak esetén 1,6%.

Ami az életkort illeti, mindkét nemnél azt találták, hogy 60 éves kor felett jelentősen lecsökken a fejfájás előfordulása. Ennek pontosan nem ismert az oka, de valószínűsíthetően mind neurológiai mind pszichés háttere (kevesebb stressz) is van.

Úgy gondolom kimondható, hogy a fejfájás valóban népbetegség. A kezelésére mind a mai napig elsősorban a gyógyszert tartják a legtöbben megoldásnak, azonban szerencsére egyre többen fordulnak az egészséges életmód felé (kiegyensúlyozott táplálkozás, rendszere testmozgás és relaxáció) a tünetek csökkentésének reményében.

A gyakori fejfájás hátterében sokszor a mindennapos stressz, a zavaró gondolatok és a nyugtalan alvás áll, amelyek igen jó hatékonysággal kezelhetőek pszichológus segítségével (relaxáció, mindfulness, stresszkezelés).