Az agy információfeldolgozási rendszereit tudatosra és tudattalanra oszthatjuk. Minden tudatos állapothoz tartozik egy rá jellemző idegrendszeri mintázat. Amennyiben a tudatos állapot változik, a hozzá tartozó idegrendszeri mintázat is változni fog. Viszont nem minden idegrendszeri mintázathoz tartozik tudatos állapot. Ezek a tudattalanok. A tudattalan folyamatoknak két alapvető tulajdonsága van: hozzáférhetetlenek a tudat számára és függetlenek az akaratlagos irányítástól.

Különbséget teszünk a kognitív tudattalan és az érzelmi tudattalan között. A kognitív tudattalan négy kategóriát foglal magában: implicit (tudattalan) memória, implicit tanulás, implicit észlelés és implicit gondolkodás.

Az érzelmi tudattalan több magyarázatot igényel. Amennyiben az érzelmeket egy tudatos érzelmi állapotnak definiáljuk, akkor a tudattalan érzelem kizárható. De amikor egy érzelem szubjektív komponense hiányzik, míg a viselkedéses és fiziológiai komponensek a tudatosságon kívül jelennek meg, miért ne mondhatnánk, hogy tudattalan érzelemmel állunk szemben, de legalábbis egy tudattalan érzelmi feldolgozással? Információfeldolgozási nézőpontból az érzelem szubjektív komponense, akár csak a fiziológiai és viselkedéses komponens, egy feldolgozási folyamat eredménye, amely hozzáférhetetlen a tudat számára és független az akaratlagos irányítástól, vagyis emocionális tudattalan feldolgozás.

Szexuális reakció és tudattalan

A szexuális reakciókat tudattalan feldolgozási folyamatok készítik elő. Hogy megtudjuk, hogyan aktiválódnak a szexuális válaszok, a tudattalan mechanizmusokat kell megismerni.

(1) A szexuális ingereket tudattalanul dolgozzuk fel, (2) a szexuális ingerek fiziológiai arousal (aktivitás) növekedést okoznak függetlenül a tudatos értékeléstől, és végül (3) a szexualitás szubjektív érzését a tudattalan kogníció figyelmi megerősítése okozza.

Menjünk tehát sorban ezeken a tudattalan mechanizmusokon.

1.     Tudattalan feldolgozás

A külvilágból túl sok inger érkezik (vizuális-, audio-, ízlelési-, tapintási ingerek) ahhoz, hogy mindegyiket tudatosan feldolgozzuk. Ez túl nagy figyelmi kapacitást igényelne, ezért tudattalanul dolgozzuk fel őket. Némely kiugró inger azonban magára vonja a figyelmünket. Az ingerek lényegében versengenek a figyelemért, amely versengést nagyon jól példázza a „face-in-the-crowd” paradigma.

Hansen és Hansen (1988) írta le ezt a jelenséget egy kísérletben, amelyben a résztvevőknek arcokat mutattak. Az arcok között volt egy, amelyik arckifejezése különbözött a többitől. A feladat az volt, hogy minél gyorsabban meg kellett találni a „kilógó” arcot. A vizsgálat során kiderült (reakcióidő méréssel), hogy a kísérleti személyek sokkal gyorsabban megtalálták az egyetlen dühös arcot a boldog arcok között, mint fordítva. Ráadásul alig volt befolyással a boldog arcok számának növelése a reakcióidőre, míg a dühös arcok számának növelése drámaian megnövelte a késlekedést.

Később kutatók tovább pontosították ezt a paradigmát. Azt találták, hogy bár a zavaró ingerek közül kiszűrni egyet még tudattalanul történik, de az inger pontos tartalma – jelen esetben, hogy az az arc például dühös – már nem tudattalan feldolgozás eredménye.

Ehhez kapcsolódik egy másik kísérlet, amelyben a „kígyók és pókok” paradigmát vizsgálták. Azt találták, hogy az evolúciósan adaptív, túlélést segítő viselkedés (felismerni a potenciálisan veszélyes kígyókat, pókokat) előnyt élvez. Ezeket az ingereket részben tudattalanul dolgozzuk fel, elősegítve ezzel az automatikus, gyors, túlélést segítő reakciót.

A szaporodás szintén evolúciós alapszükséglet, más megfogalmazásban nem homeosztatikus, de elsődleges motiváció. Mint ilyen feltételezhető, hogy szintén, legalábbis részben, tudattalan feldolgozás alatt áll. A részben tudattalan feldolgozás annyit jelent, hogy kiváltja az inger felé odafordulást.

2.     Tudatos értékeléstől független arousal növekedés

Az amygdala annak a hálózatnak a központja, amelyik meghatározza az affektív (érzelmi) értékét mindazon ingereknek, amelyekkel az egyén találkozik. Mind negatív mind pozitív mind szexuális érzelmek esetén állnak rendelkezésre empirikus bizonyítékok erre.

Párhuzamos kapcsolatot találtak az amygdala és a thalamus illetve az amygdala és az agykéreg között. Az amygdala-thalamus kapcsolat úgy tűnik a viszonylag egyszerű szenzoros ingerek affektív értékelésében játszik szerepet. Ezek a szubkortikális kapcsolatok a külső világ egy durva leképezését nyújtják. A thalamus-amygdala-agykéreg hálózat szükséges a komplexebb ingerek értékeléséhez. Az agykéregből pontosabb és részletesebb reprezentáció származik. Míg a thalamus-amygdala útvonal egyetlen kapcsolattal bejárható, addig az agykéreg-amygdala-thalamus útvonal legalább két kapcsolódási pontot igényel. Mivel minden átkapcsolás időveszteséggel jár, a thalamus-amygdala rendszer a gyorsabb. A közvetlen útvonal, amely az amygdalából indul, képes tudattalan testi reakciót kiváltani. Így az alacsony intenzitású ingerek képesek érzelmi funkciókat aktiválni a durva információfeldolgozású amygdala-thalamus rendszeren keresztül.

Így tehát a szexuális ingerek képesek tudattalan feldolgozás révén arousal növekedést kiváltani.

3.     A szubjektív élmény

Hogy a saját élmény értelmezéséhez eljussunk, vegyük Damasio (2003) definícióját, hogy mi is az érzés (feeling).

„A test bizonyos állapotának az érzékelése, valamint egy bizonyos gondolkodási mód érzékelése és ezzel együtt bizonyos gondolatok az adott tárggyal kapcsolatban.”

A teljes emocionális élmény a testi reakciók tudatosulásából (pl. érzem, hogy szexuálisan izgatott lettem), valamint az ingerek emócionálisként való kognitív kiértékeléséből áll (pl. ez egy szexuálisan izgató inger).

Kiindulva a korábban elmondottakból, így már felépíthető az egész folyamat. Először a külső ingerek összevetésre kerülnek az implicit memóriával (tudattalan feldolgozás), és amennyiben szexuálisnak találtatnak, aktiválják az első testi válaszokat (tudattalan arousal növekedés). Ezután a megváltozott testérzés magára vonja a tudatos figyelmet, amely után további kognitív feldolgozás indul meg, ami elvezet a teljes szubjektív emocionális élményhez.

Kitekintés

Az elhangzottak bármennyire meggyőzőek is, alapvetően teoretikusak, ahogyan azt a szerzők is műveikben kifejtik. Lényegében ilyen irányú kutatás nagyon kevés volt, inkább csak más szerzők munkáiból és eredményeiből következtettek ezekre az eredményekre.

Ezek véleményem szerint inkább csak kiindulópontnak és figyelemfelkeltésnek alkalmasak, és feltétlenül meg kell erősíteni (vagy cáfolni) empirikus vizsgálatokkal.

Számomra az elmélet legnagyobb hiányossága, hogy sehol nem látszik benne, hogy az első lépés egy saját összevetés lenne a test és lélek adott állapotával. Hiszen betegség vagy fertőzés esetén a szexuális ingerek szinte teljesen hatástalanok maradnak, akárcsak a férfiak esetén a refrakter (szexuális együttlét utáni nem izgatható) periódusban.

Ezen kívül a szexuális ingerek nem konstansan azok. Egy már eleve megemelkedett szexuális arousal szint magával vonja, hogy az addig csak moderáltan (vagy egyáltalán nem) szexuális ingereket nagyon is annak érzékeljünk. Ez viszont ellent mond annak, hogy az implicit memóriával vessük össze a tartalmat.

Egy efféle összevetést személy szerint inkább úgy tudnék elképzelni, hogy annak a lehetőségével kerül összevetésre az inger, hogy az implicit memória tartalma szerint mekkora az esélye (hány asszociációs távolságra van) a tényleges szexuális cselekmény (közösülés) megvalósulásának. A megemelkedett szexuális arousal pedig egyre távolabbi asszociációkat is aktivál, vagyis a kevésbé szexuális ingerek is azzá válhatnak.